Sok szeretettel mindenkinek, aki szorong, pánikbeteg, vagy csak a stressz miatt úgy érzi, eljön a világvége és nem éri meg a holnapot.
/és szeretettel peetnek aki már kezd kimászni, és a szememben a legnagyobb hősök egyike/
Mielőtt a lényegre térnék: Úgy írok, hogy még én sem vagyok kinn belőle. Sőt a kellős közepén úszom. Ismerős nem? Hullámokban rád törő, elviselhetetlen idegesség, szorító torok (egyeseknél gyomor), hevesen verő szív, érzéktelenség minden más iránt, ami nem ez. Lehetnek még mellé borzasztó gondolatok, rémképek, amik filmként vonulnak végig.
Alapvetően értem a probléma gyökerét. Túlságosan elemzők vagyunk, túlságosan magunkra vesszük a világ dolgait. Érzékenyebbek vagyunk a rezdülésekre, és sajnos, ez a geci világ ezt ki is használja. Nos testvéreim az Úrban: Nem éri meg.
Ha a munka miatt stresszelsz: nem éri meg
Ha a szomorúság küldött padlóra: ne hagyd. A szomorúság érzés, ami elmúlik. A világban van szép, csak ilyenkor kívül esik a fókuszunkon. Csak egyre figyelünk, a rosszra. Nem éri meg.
Tudom, hogy számos fajta munka és számos fajta szomorúság-probléma van. Tudom, hogy a felét ésszel fel sem bírom érni. De kemény fából faragtak minket. Itt vagyok, edztettem, cigiztem, betartom az előírásokat, igyekszem nagyon. Túl leszünk rajta.
Múló időszak, nektek is, ismeretlen sorstársaim, nekem is.
Én most a munka miatt vagyok szétcsúszva.
És csak annyit tudok mondani:
Tényleg nem éri meg. Ezért írom ezt, ezért nyugtatom a felhorgadt idegeimet, mert nem éri meg.
Vigyázzatok magatokra, és ne adjátok fel, bármilyen rossz is, mert fel lehet jönni. A „meg fogsz gyógyulni” mondat nem feltételes módú.
Eszembe jut keresztanyám példája. Hazaköltözött az Egyesült Államokból. Csak azt nem tudtam hogyan. Egy szál bőrönddel, mindenéből kiforgatva, férjétől elhagyva, több mint 20 év után tért haza. Se egzisztencia, se perspektíva, semmi. Egy évbe telt, míg talpra állt, de Isten a tudója, sikerült neki, és ha ő ezzel meg tudott birkózni akkor mi is meg tudunk birkózni a saját gondjainkkal.
És mindig van segítség. Telefonálj, sírj, panaszkodj, de higgy magadban, és tudd, hogy sikerülni fog. Mert sikerülni fog.
Sok szeretettel: Cassandra Gemini, aki talán még sosem volt ennyire őszinte ennyi ember előtt. De végül is mák, hogy nem ismerjük egymást, nem? J
