A legutóbbi bejegyzésben, amit még novemberben írtam, sajnos nagyon dühből írtam, és most visszaolvasva kimondottan bunkó, és bántó dolog Reckl Amálra nézve. Az oktatásról szóló gondolataival egyáltalán nem értek egyet, de az érzelmi felfokozottságom ebben a témában érthető, azt hiszem. Tanárnak készülök. Nagyon sokat dolgoztam/dolgozom érte hogy elérhessem ezt a célt. Három szakot végzek egyszerre, ami elég emberes mutatvány és egy kicsit erre ment rá az idegrendszerem is. Volt vele korábban is probléma, de az inkább családi események miatt. Maradjunk annyiban, a szenzoraim bizonyos dolgokra izmosabban reagálnak mint másoknak. Pl.: szellemi terhelés. Vagy érzelmi. Bocsánat kicsit elkanyarodtam. Szóval Amál, ha olvasod, bocsánat. Istenigazából, sokszor amikor olvasom az írásaidat, azt érzem, hogy mi igazán jól el tudnánk beszélgetni ha egymás környékén élnénk. Egy régi barátomra emlékeztetsz, csak egy kicsit szolidabb kivitelben.
Más. Tudom, hogy egyetlen újság sem válogathatja meg az olvasóit, de mostanában a mandiner kommentelői az emberi fantázia határáig hülyék. Ha itt Magyarországon a liberális szóról a pedofil-buzi-zsidó-cigányimádó-kommunista kombóra asszociálunk, akkor ezen csodás mandineres komment tiborok hozzászólásait olvasva a jobboldaliakra simán rá lehet húzni a rosszindulatú-álkeresztény-homofób-rasszista-antiszemita jelzőt. Nem az MSZP által visongatott antiszemitizmusról beszélek, hanem a surmó skinheadkocsma antiszemitizmusról, ami még csak nincs is megtámasztva tényekkel/ideológiailag, mint a keménymag véleménye. Mert vannak tényleges rasszisták is akik bármily furcsa, kulturáltan el tudják mondani a nézeteiket. Félelmetes, de ugyanakkor érdekes is. A vélemény meg szabad, de a fröcsögő hülyeség az nem. Apropó fröcsögő hülyeség: kkbk.hu no comment, nagyon súlyos arcok. Talán a Puszták Népe után a legkeményebb szociotrip.
Lényegében annyiban tudnám összefoglalni a mondanivalómat, hogy érdekes módon jó újságírói a "konzervatív" oldalaknak vannak. (Csak azért írtam idézőjelesen, mert nem tudom hogy az adott oldalak is így határoznák-e meg magukat) Ezek a mandiner, a konzervatórium, és jobbklikk. Komolyan, például a konzervatórium zseniális olvasni való. Igaz mindkettőben közös hogy a dobray névre hallgató cikkíró bármikor lebassza nálam nullára a biztosítékot, amikor politikai vagy vallási témákról ír, de a zenei elemzéseivel pont fordított a helyzet. Komolyan, rohadt jó ízlése van. Ugyanez visszafele ergé (Rajcsányi Gellért) neki a zenei ízlése kiborít, (Istenem, mondd, hogy lehet szeretni a U2-t?) de művészeti/politikai témájú irományait etc. szeretem olvasni.
Hja és egy dolgot kihagytam. A "másik" oldalnak (bár ő nem hiszem hogy ide sorolná magát - már úgy értem hogy akármilyen oldalhoz) Tóta W. Árpád. Szórakoztatóan és okosan ír. Néha belefut hülye dolgokba, de ennyi hibát elnézek neki, mert sokszor komoly éleslátásról tesz bizonyságot, és olyan jellegű elemző intelligenciáról, amivel igen kevesen rendelkeznek. A mandiner egyébként legnagyobb kínja, hogy az összes cikkajánlójuk a másik oldalról erősen kontextusból kiragadott. Pl. Tóta W. cikkeiből az őket bántó "szaftos" részek vannak kiemelve, noha Tóta W. írásai nagyon sokszor kompromisszumkészek. (Oh a mandiner kommentelói előszeretettel nevezik Tóta Weissnek, vagy csak simán Weissnek.Érzed te is a zsidózást? Blargh.) Mondjuk mint említettem, a kommentelőiknek nagyon mindegy.
Most óriási nagy szeretetemben további sikeres és jó munkát kívánok
a mandiner.hu teljes stábjának, a konzervatorium.blog.hu-nak, és Tóta W. Árpádnak
Reckl Amálnak meg boldogságot, meg hogy vigyázzon magára.
(Amúgy bepótoltam a lemaradásomat, végignyálazgattam az elmúlt idők cikkeit, Amál kezd visszatérni a régi önmagához, igaz, sok a beatles, meg Messi, de hát ez a legjobbakkal is előfordul.
