Csodás napra virradtunk ma gyermekeim az Úrban. Az új abortusz ellenes (vagy örökbefogadás párti, attól függ, honnan nézzük) kampánynak köszönhetően újra előkerült a jobbostibik kedvenc gumicsontja miszerint: „
Az abortusz nőellenes, és gyilkosság”(copyright to konzervatórium).
Szép dolog és férfias is ám ilyen sommásan megfogalmazni dolgokat, és ezzel voltaképpen nem is lenne semmi baj, az újságíró is ember, és nem kötelező ám neki mindig gondolkodni, meg mérlegelni, esetleg több irányból is megvizsgálni egy problémát, nyugodtan leírhatja az ő személy szerinti véleményét is, amit az évek alatt szépen kiérlelt magában. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy mivel az újságírók, pláne a bloggerek valami egészen más szakterületen tevékenykednek, (funkciója szerint ugye hírközlő, a publicisztikát meg elvileg olyanok írják akiknek a gondolatvilága egy kicsivel fejlettebb egy mókusénál) egy átlagember intelligenciájával beleböfögik az éterbe a saját kis véleményüket, ami ráadásul sok esetben nem is átgondolt, nulla toleranciával rendelkezik és nem saját megállapítás hanem mások által már felvetett félig megemésztett elméletek és doktrínák egyvelege. Szerény véleményem szerint a bloggerek és a politikusok véleménye ebben a helyzetben körülbelül annyira értékelendő, mint egy mosógépszerelőé. Ha oktatáspolitikáról van szó, az oktatáspolitikust akarom hallani, ha pénzügyekről akkor a pénzügyminisztert, ha abortuszról akkor meg nem a KDNP ügyeletes cserkészcsoportját, hanem azokat akikre ez a téma igazán tartozik: a nőket.
Fogalmam sincs, hogy a megtermékenyített petesejt honnantól számít emberi lénynek viszont (nagyon fontos rész következik!) nem is érdekel. És igazából azt se értem, hogy a politikusok és a jobbostibik miért nem képesek kihúzni az a hőbörgő pofájukat a nők petefészkéből. Mintha nekik lenne ott bármi keresnivalójuk. Egyházak dettó. Márpedig a papok takarodjanak ki a picsába a hálószobámból! Ugyanezért nem értem a szuperkeresztény politikai frakciókat. Ok, szerintük az abortusz bűn. Ok, elfogadva. Ergo ők nem fogják csinálni. Szívük joga. De a többieket miért kell buzerálni? Tényleg az a cél, hogy mindenki úgy éljen, mint ők? Mert akkor köszi, de nem kérek. Aki akarja, elvégezteti, kész, vita vége. A nők sem hobbiból kapartatják ki magukat, ha valaki abortusz akar, akkor annak általában jó oka van. Nem egy nagy móka, szóval senkinek sem ez lesz a hétvégi kedvenc időtöltése a könyvklub után.
Amit még fel szoktak hozni: a demográfiai érvek
„Márpedig azér’ kee’ szigorítani me’ fogy a magyar, a cigány meg teleszüli a országot!”
Erre annyit reagálnék, hogy a mindenkori politika Jobbiktól és demográfiai válságtól kezdve az egyházakkal karöltve takarodjanak a picsába a hálószobámból.
Egyébként meglepő hogy a mandineren mennyi türhő paraszt kommentelő van. Komolyan, bámulatos. Nem tudom, hogy honnan szivárogtak elő, de ők testesítik meg Magyarországon azt a viselkedési módot amivel garantáltan mindenkinek tele van a töke:
Az arrogáns hőbörgést.
(Rájöttem honnan jöttek elő! Istenem cska most esett le! Mória bányáiból! Mert ezek bizony trollok voltak.)
Az új policy amit javaslok mindenkinek:
Jól nevelt, udvarias ember, a mandineren nem közöl hozzászólást. Ennek olyasminek kellene lennie, mint a késsel-villával evés.
Utóirat és általános probléma-megjelölés: Hogy lehet az, hogy ezek az emberek soha, semmilyen körülmények között nem feltételezik azt, hogy esetleg nincs igazuk? Én nagyon komolyan el szoktam gondolkozni egy problémával kapcsolatos ellenérveken, hátha új nézőpontot ad, esetleg olyat, amire nem gondoltam. De úgy látszik, van egy relatíve jól lehatárolható csoport, akiknek gondolatok helyett mantrákat adott az Úr a kezébe.
Hajrá srácok, úgysem tudjátok, mit cselekszetek!
