Így 2010 felé haladva szépen lassan Magyarországon is vége lesz a kulturális 90-es éveknek. Ennek örömére gondoltam mesélek a zenéről, mert zenéről írni jó.
Itthon erősen tartja magát az a legenda, hogy itt jó könnyűzene van, meg tehetséges zenészek. Hmm. Ami a legszebb az az, hogy amikor megkérdezem, hogy ezt mégis szülték vagy izzadták, akkor mutogatnak az LGT-re, a Piramisra, Szörényi Leventére meg úgy kategorikusan minden szarra ami régen volt. A mai palettából az idősebbek Rúzsa Magdit említik (oh my god) a fiatalabbak pedig a Kispált és holdudvarát (30y, a pesti füves zenekarok, és sok egyéb, de ezt a holdudvar dolgot mindjárt kifejtem.)
1. LGT/szabadon behelyettesíthető magyar zenekar nevek
Presser bácsi az szépen zongorázik. Ez jó. Sok dalt ír és ezt sokan szeretik. Ez is jó. Viszont Presser bácsi az olyan mint Shakespeare. Ugyanis Shakespeare-ről mondják, hogyha ma élne, maximum szappanoperák forgatókönyvét írná. A megvalósítás szép, viszont az ötleteket nem variálja túl. Ezeknek a zenekaroknak óriási nagy szerencséje, hogy a szocializmus cuki, akolmeleg inkubátorában fejlődhettek, ugyanis ha ma indulnának el, szerintem egy az egymillióhoz az esélye hogy befutnának. Jó zenészek, de nem annyira mint azt képzelik magukról. Könnyű Magyarországon popistenségnek lenni, ha a hallgató nem választhat mást, maximum a csehszlovák táncdalénekeseket.
2. Rúzsa Magdi és az új popsztárok (sír/röhög)
Itt kezdjük el mélyíteni a nemzettudatban, hogy az előadóművész és a zenész az nagyon nem ugyanaz. A megasztárban meg a hasonló műsorokban embereket kerestek, akik tudnak szépen énekelni, nem pedig zenészeket. Azok a srácok, akik ezekben a tehetségkutató műsorokban pörögtek tulajdonképpen olyan kis érdekes zenélő majmok, akikkel ki lehet tölteni a reklámok közötti időt és még nézik is. Az előadóművész nem valódi művész, csak interpretál. Mint ahogy egy szavalóversenyen vannak, akik szépen mondanak József Attilát és próbálják mímelni a vers érzelmi rezgéseit. Ofkorsz ebben is vannak profik.
Amúgy meg lehet, hogy kár volt róluk ennyit írni, mert sajnálatos módon a kertévék ezeket az embereket is konfekciótermékeknek tekintik. Van egy „döntőben elhangzott dalok” meg egy „nagyon hideg, gyilkos angyal” c. nagylemez és kalács. Az előadóművészettel magával nincs semmi baj, csak akkor meg kell honosítani és el kell fogadni, hogy igen ez egy ilyen dolog. Elmegyünk megnézni Rúzsa Magdit, de visszük a nagyit is, mert ma Máté Péter dalokat énekel. (jelzem szerintem Galambos Dorina és Oláh Ibolya nagyon korrekt poplemezeket tudott volna készíteni, ha nem erőltetik rájuk a szar ipari mennyiségen történő futtatását. Nekik volt stílusuk és kisugárzásuk, egy jó producerrel megfejelve ez jó kombináció… Pl. Dorinától vártam volna valami kis elektros alapokon nyugvó cuccot, de hát álom álom…)
3. A Kispál és holdudvara, avagy bölcsészek jönnek és kannásborral alázzák a tudatod.
A Kispál zeneileg nem jó zenekar. Mondhatnánk, hogy sakál infantilis az egész, de itt nem az a lényeg, sosem az volt. A Kispálnak van egy nagyon jellegzetes szöveg és dallamvilága, ami egy nagyon- nagyon eredeti és hangulatos zenekarrá tette őket. A zene odaillett a szöveghez, szépen elbújt a háttérben, támogatta, és gyönyörűen össze volt építve a dolog. A végeredmény: egy nagyon erősen szövegcentrikus, eredeti rockzene (bár hogy rock arra nem tenném le a nagy esküt, maradjunk annyiban: alternatív.) A probléma ott van, hogyha egy fasza, és eredeti dolgot elkezdenek másolni. Van, amikor csak mis-más módon, és csak érződik, hogy az adott produktum honnan nőtt ki, viszont van amikor a másolás olyan mértékig pofátlan méretű, hogy azt könyvekbe kellene felvezetni. Szegény Lovasi összes sorátlépését/rímpárját nyúlta már le valaki… pl. én érzem, hogy a Heaven Street Seven és a Hiperkarma szövegei innen nőttek ki, a 30y pedig egy mezei klón (mondjuk Beck Zolinak kellemes hangja van)
Ennek örömére itt leteszem a nagyesküt,hogyha még egy magyar zenekar álombanlebegős alter számot fog írni az apjáról/egy délutánról a nagyanyjánál/egy lányról ,aki elment, felszállok egy vonatra, odamegyek és a szövegírónak személyesen fogom egy szeneslapáttal kipicsázni a képét.
4. Záróakkord:
Tessék eredetinek lenni és sok-sok zenét hallgatni. Abszolút nem szégyen külföldi zenekaroktól tanulni. Érdekes, hogy minden magyar zenész azt hiszi, hogy ő kurvára tud mindent, illetve hogy a népzene beemelése eredetivé teszi őket…pedig srácok baromi sokat kell tanulni mindannyiunknak. És ha ez megvan, akkor lehet friss pezsgő zenei életet hozni, mert a trendeket nem a közönség csinálja.
Ja és még két gondolat:
Lovasi András államilag támogatott popzenéért kampányolt. Szerintem bőven elég lenne ha lennének próbatermek (elhagyott épület 1 db biztonsági őrrel), és az önkormányzatok nem irtanák ki a zenés kocsmákat/klubokat ahol fellépési lehetőség van. Nem a pénz nagyon kevés, abból ki lehet jönni. Lehetőség nincs.
Régebben olvastam azt hiszem az Óriás zenekar egyik tagjával interjút. Megkérdezték tőle, hogy ők szeretnének-e lenni az új Kispál. Erre a srác annyit mondott „Nem, mi az új 30y szeretnénk lenni”
Fasza, a másolat másolata.
