Szóval, gondolom ti is hallottátok...már akit úgy érdekel a dolog. Hogy bizony Cseh Tamás tegnap (vagyis 7.-én). Most nézem, fél kettő van, szóval tegnapelőtt.
Nagyon szerettem a zenéjét. Vagyishogy, jelen idő, mert szeretem azt még msot is
Csend.
Nagy veszteséget szenvedtünk mi most.
Születtem Magyaroroszágon, 87 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek féldecik, kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is,
elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott,
tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat elnézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? - kérdezem én.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.
